A BÜSZKE FA

A fa ágai büszkén az égre néznek
Dacolva viharral, széllel,
Nekem mégis meghajlik, hogy mindig mellettem állva
Ágaival, leveleivel, rügyeivel simogasson,
De én utána engedem Őt újra szabadon,
Hogy mellettem állva,
Utána is újra az égre nézzen,
Szabadon dacolva minden viharral, széllel,
óvva, védve lelkét a szerelem büszke lovagjának!